Még valami: Egyszer azt írták nekem, hogy ha pár szinttel rosszabbul lennék, akkor két kézzel kapnék a gyógyszerek után.
Ezen egy éjszakán át gondolkodtam, nem tudtam rá mit írni.
Aztán a barátom válaszolt helyettem:
Amikor az ember két kézzel kap a gyógyszer után, akkor a szenvedés még nem "olyan fokú". Amikor "olyan fokú", akkor az ember sem élni sem meghalni nem tud. Olyankor minden gyógyszer, vagy kábítószer olyan, mint ha C-vitamint adnának megoldásként.
Óvatosan, mert mindig van rosszabb, a szenvedésnek nincs alsó határa.
Remélem sikerül kifejlesztened magadnak egy megoldást, mert van olyan zavarodottság, kétségbeesés ahol az ember már azt sem tudja, hova kapjon.
Én úgy gondolom, van megoldás, de az nem jön magától, és nincs is rá varázsszó.