Nos olvasgattam dolgokat, és vannak tulajdonságaim hogy alapbol parázosabb tipus vagyok érzékenyebb stb. Igy a feszültség következtében kialakult a stressz, melynek következményei a depreszió tüntei (egyrésze).
Viszont most hogy elkezdett érdekelni valamilyen szinten a pszichologoi nem csak rájöttem de meg is értettem azt hogy "minden mindennel összefüggésben van, és bonyulult az egséz rendszer"
Rájöttem arra, hogy a legföbb problémám hogy elhagyom magam hihetetlen nagy mértékben. Nincs akaraterõm, kivéve most.
Vannak dolgok melyek maguktol keletkeznek de önmagában a depresszió csak a tünetek együtes emgnevezése mindenki maga vedli le. Persze kell hozzá valami vagy valaki...
De ha elhagyom magam és sajnáltatom csak magam akkor nem fogok elõrébb jutni...
A pofonok pedig majd megedzenek, hogy mégtöbbet birjak. Persze lehet hogy megtörök és megroppanok...
Mindenesetre nem árt ha az ember kicsit olvasgat, talán pont ez tesz egy jó lépést...
És még anyir, hogy nincs itt semiféle skrizofénia hülyeség az egész amiket bemeséltem magamnak, mindenkinek vannak hibái talán még több is meg még nagyobak is mint az enyéim, csak nem tudunk mások hibáiról.
Van mindenkinek jó és rossz oldala, van aki tudja szabályozni van aki nem. Ehez önfegyelem kell, ahoz pedig erõs akarat. Ha van motiváció, késztetõ erõ akkor van akarat is...
remélem, hogy pár nap mulva nem fogok viszajönni sirdogálni a msotani kijelentéseim miatt. Talán indulásnak enyi pozitivum már elég...