Múltkor olvastam valami cikket, és meglepõdtem rajta, hogy az orvostudomány mostani felfogása szerint minden betegség pszichoszomatikus.
Az egyedüllétrõl épp aktuálsi kérdés nálam. Én pl. a magányra vágyom, az egyedüllétre nem. A magányosságban van valamiféle nagyon erõs ösztönzõerõ, inspiráció arra, hogy felfedezzem a lehetõségeket. Érzem, hogy tök egyedül vagyok a világban, nincs kinek nyavajogni, nincs kit okolni, nincs hova menekülni sem mások, sem magam elöl, nincs kinek panaszkodni a betegségrõl. Ilyenkor még az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mások vádolása mellett az önvádnak sincs semmi értelme.
Informatika és tudomány
