De pont az egyedül lét az amitõl megváltoznak az emberek. Valamilyen szinten akkor is kell hogy kapcsolatba lépjünk másokal. Nem sehova elvagyok itthon, fõleg ha nem piszkál senki sem. De ugyanakkor ha kilépek az utcára és meglátok másokat, hogy boldogok nincsenek egyedül igy már egybõl szar érzés.
Aztán persze az egyedül lét is tud fájdalmas lenni. Ha kinézel az ablakon látod hogy jönnek mennek az emberek mindenki megy valahova csinál valamit, én meg itton ülök egyedül, nézek ki a fejembõl...
Ha lenne barátnõm se mennék álandóan bulizni, nem lennék akkorse valami nagy társasági ember, de alkallmazkodnák és változnák ez biztos.
Ha minden apró dolog változtat (álltalban negatívan) akkor pozitívan is kell, hogy változak.