Minden nap egy esély arra, hogy változtassak a dolgaimon. Persze az sem mindegy, hogy kel fel az ember.
Ma (eddig) egséz jó hangulatom van. Kerülni kell a depresziót kiválto okokat.
És tényleg sok múlik azon, hogy ki mit akar rám dukmálni. Haverom szerint hülye vagyok nem depressziós. Szerinte nem kellene ilyen dolgokol foglalkoznom felhuznom magam.
Ezalatt a két perc alatt meg is változott minden. Hazaértek apámék és kezdõdik a "rugdalás, basztatás". Ha folyton minden szarságért hibás vagy akkor hamar elmúlik a normális hangulat.
Ebbõl is az látszik, hogy tényleg függ másoktól is.
A lány aki szerint orvoshoz kell mennem, álandóan felkapja a vizet bármit mondok mert megint magamat szidom. (elég ha anyit kérdezek, hogy "zavarok?")
A mivan veled, vagy hogy vagy kérdésekre pedig nem tudok értelmesen válaszolni, ezért egybõl lekezelnek.
Amig suli volt addig streszes voltam, de legalább 6-7 órát közöségben voltam.