haverok nem sokat érnek, barát is csak egy van de vele sajnos elég keveset találkozom, jóesetben kéthetente egyszer vagy havonta vagy kéthavonta... attól függ...
barátnõm nincs, ennek sok oka van 90%-ban én vagyok az oka... talán szar alak vagyok, talán túl válogatos, talán egy barom stb. meg ugye "ritka rendes lányt találni" de ezt már megbeszéltük a másik topikban...
Miért nem probálkozom többet? talán mert türelmetlen vagyok és mindig mindent elbaszok, vagy maguktol is el cseszõdnek a dolgok... igy mindig csak pofára esés a vége... ha pedig olyanal hitegetem magam hogy "talán nem igy kell hozzá álni stb. stb. " és beleélem magam a dolgokba... akkor nagyobb a pofára esés...
Egyszer basztat azért anyám mert nem nagyon járok, azaz hogy nem járok el bulizni... ilyen meg olyan barom vagyok stb. máskor ha véletlenül félévente egyszer elmegyek valahova akkor meg az a baja...
már ott tartunk hogy úgy akar elzavarni (persze nem azért mert jót akar, csak hogy ne legyek otthon aztán akkor nekik kurvajó). Ilyenkor a válasz om miért adnál rá pénzt? akkor jön a szöveg, hogy marha jó még azt is õ szponzorálja...
de közben azért takarodjak el bulizni...
na erre lépjetek valamit...
Ha egyévbe egyszer max. kétszer elmegyek bulizni akkor is csak beszélgetni meg sörözni megyek.
Ha tehetjük cimbivel elmegyünk sörözgetni azért. (itt az említett apró öröm pl.)
Egyrészt magányosnak érzem magam... másrészt örülök ha egyedül vagyok és nincs itthon senki. Megnézek egy filmet (nyugodtan, nem kell egyszer se lepause-lni mert valaki mondja a baromságait)
Marhára irritál, hogy belepofáznak a dolgaimba. Ha én azt a rohadt redönyt leengedem mert úgy érzem jó magam akkor miért baj? Ha a szabadidõm nagy részét gép elött töltöm akkor legyen az én bajom, ne az övék...
eddig akármit csináltam semmi nem tetszett nekik... bár ebbõl egy dolog jön le anyám is nõböl van... azokat meg aztán végkép nem lehet megérteni...
na de horgásztam, fociztam, egyiksem tetszett...
ha sose voltam otthon csavarogtam az volt a baj...
belefáradtam én abba, hogy másoknak feleljek meg... (meg lusta is vagyok)
Utálom ha átvágják a fejem, a képmutatást, és ha nem õszinték...
Ezek az apró örömös dolgok is egyfajta képmutatás...
saját magunkat vágjuk át vele...
Miért? jó kérdés...
mert ugye mindenki tudja hogy szar az élet... de ottvannak az apró örömök...
igen az apró örömök melyek elfelejtetik velünk a sok szarságot, nem gondolunk semmi másra... közben attól még az élet nagyon is szar...