Nemigen szeretek emberek közé menni, csak folyton átvernek és hülyének néznek. Kerülöm a nagy csomópontokat ahol sokan vannak, inkább hatalmas kerülõvel megyek ahová épp igyekszem. Max munkába megyek, ha nem muszáj kitennem a lábam inkább itthon vagyok, itt biztonságos. Sûrûn váltok munkahelyet mert úgy is csak elõbb utóbb rám szállnak a kollégák is. Még azért is én vagyok a hülye mert levegõt veszek, mindig ez a vége. Aztán csak röhögnek rajtam. Jó lenne mindet kinyírni. Ha milliárdos lennék egy atom bunkerben élnék mélyen a föld alatt és soha többé nem jönnék elõ. Társaságba nem járok mert általában magasról les..rnak. Barátnõm van, õ úgy szeret ahogy vagyok. Már lassan nyolc éve kitart mellettem. A többi mind lelépett. Az egyetlen igazi társam aki megért és akiben én is megbízok az a számítógépem. Csak a gépekben bízok, emberekben soha.