Nem olyan könnyû kikerülni ebbõl. Most pár napig azt hittem, hogy túlvagyok rajta, de apám rohadt falra mászó stílusa teljesen kikészített. Egyszerûen érzem, hogy mindenki ellenem van, és ami legrosszabb már kezdem látni, hogy ez így van. Azthiszik kis eltévedt bárányka vagyok, akit "jó útra kell téríteni". Mosolyognak, közben ott rugnak belém, ahol tudnak. Adják az együtt érzõt meg a segítõt, közben amint hátat fordítassz megütnek. Nehéz ebbõl kikerülni. Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerûen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?