Nekem néha szokott csak elõjnni a fepresszióm. Nem tudom mennyire normális ez 14 évesen. Bajom van ezzel a rohadt világgal, bajom van azzal, hogy itt élek Magyarországon, ahol az egész politka szenny, el is felejtették milyen volt, és mibõl lábaltak ki, és megint egymást marják. Elegem van abból, hogy ilyen rohadt nehéz, és az is idegesít hogy vannak helyek, emberek ahol nem így van ez. Az iskola is idegesít, hogy ilyen rohadt nehéz iskolába jráok, és állandóan teljesíteni kell. Nem igazán van lehetõségem semmire, mert el kénne menni ismerkedi, osztályból nem lehet, mert pont Dzsini tudja a legjobban, hogy 8 osztályos gimnáziumba járok, és elkönyveltek olyannak, amilyen voltam, és nem lehet ezen már változtatni. Lehet csak egy barátnõ kéne. Ebbõl a rohadt életvitelbõl is elegem van. Bár el kezdtem sportolni, ami tényleg felvidít, eltereli a gondolataimat, és tudok valamire koncentrálni. A számítógépezés egyáltalán nem megoldás, hogy ott üljek egésznap. Komolyan mondom, kezdek rájönni hogy milyen világban élek, és, hogy mennyire szar. A világ nagyobb gondjait nem is említem, mert az emberiség úgy is meg fog halni, mert rajtunk már csak egy csoda segíthetne, csodák márpedig nincsenek. Minek éljek, suliba járok, néha szórakozok, aztán egyetem, ha jót fogok ki akkor szórakozás, utána meló, család stb. Reggelente arra kele fel, hogy átgondolom mit fogok csinálni, és nem akarok felkelni. Normális ez ilyen korban?