Stan Deyo is black-projectekben dolgozott, állítólag õt IS Teller Ede szervezte be , és antigravítációs kutatásokra kapott megbízást. Megkapta Townsend teljes anyagát, aki majdnem sikerre vitte már az 50-es években, és innen lépett tovább. Állítása szerint teljes sikerrel, van mûködõ berendezés, már legalább 20éve. (valami örvényt kelt) Annyi a hasonlóság, hogy õ is mindenhol tóruszokat emleget, ahol a felületen kering a töltés, és ezáltal halad a cucc, ezzel nagyon gyors, nagyon takarékos, és nincs felsõ sebességhatár, mert surlódás sincs. Valahogy az az érzésem, hogy (ha igaz) amit Bob Lazar vizsgált, (115-ös elemmel mûködõ antigrav) azt azért adták, mert tudták, hogy nem lehet utángyártani, sem a technológia, sem az alapanyag nincs meg hozzá itt. Érdekes, hogy a BL és a Stan féle cucc is hasonló , de nem egyformma lenyomatuk van a térben. Még az is világos, hogy miért nem látható egy ilyen cucc mûködés közben. Az sem semmi, hogy a fapados modell is jól mutatja az effektet, amikor a füstfelhõn átlõ egy másik füst-tóruszt, az rombolás nélkül tud áthaladni, nincs semmilyen huzat utána, mint egy repülõgép vagy autó után, pedig 80km/h-val ment. Deyo szerint a térben mindenhol egy folyadékszerû anyag van (éter) ami olyan apró részecskékbõl áll, amibõl nagyon sok tesz ki akár 1db atomot is, de ez a valami okozza a gravitációs hatást, mert hullámzik/visszaverõdik, ahogy a nagy tömegek mozognak benne.