Xarügy hogy mínusz tudással hozzászólok, de: Filózgattam a témán és szerintem az az egyik alapvetõ baj, hogy a fényebességet sebességnek értelmezzük, pedig az talán a világegyetemünk egy a világegyetem kvantumállapotától meghatározott állandó. Egy kvantumhatár. Ez meghatározza a hatások max terjedési sebességét. Ennek átlépése már kvantumugrást eredményezne. Tömeggel bíró dolog nem érheti el, mert a gyorsításhoz végtelen energia szükséges (E egyenlõ M szer C négyzet). Ha Valami eléri ezt a kvantumhatárt, akkor kilép az univerzumból. Ehhez viszont az univerzum teljes energiája szükséges. Tehát a saját vonatkoztatási rendszerében " megsemmisíti" az univerzumot, vagy magával viszi az összes energiát és egy másik univerzumot hoz létre.
A relativitáselmélet a teret nem "dolognak" tekinti, hanem a lehetséges tehetetlenségi mozgáspályák összességének. A három mozgási dimenzió mellé egyenértékûként hozzávette az idõt, és az univerzumot egy négydimenziós koordinátarendszerként kezeli, ami matek szempontból egyszerû és elegáns levezetéseket ad. Primitíven fogalmazva a Thales tétel adaptálásával bármely téridõpontot meg lehet határozni. ( Ne égessetek be.) Mivel Einstein, noha kvantumfizikai jellegû felfedezésért kapott Nobel díjat, a kvantumfizika létjogosultságát haláláig nem volt hajlandó elfogadni. Viszont a relativitáselmélet "szinte tökéletes", ezért megcáfolni nem, csak meghaladni lehet, ahogy a Newtoni értelmezést haladta meg éppen õ. Mindebbõl következik, hogy Einstein mozgásállapotokkal, távolságokkal és sebességekkel dolgozott. Ezzel fel is állította a megismerés újabb korlátait. Nem szükséges a rel. és a specrel elmélet megdöntése, hanem a soron következõ lépés az egyenletek átírása a "kvantumgravitáció" látásmódja szerint.- Ez a fizikusok és a matematikusok nagy kihívása, mert enélkül ott tartunk,mint a tizenkilencedik század végén, amikor a fizikát lezárt fejezetnek tekintették a tudományok között. Nem rizsázok többet, akit érdekel rákereshet a hozzászólásaimra az SG idevágó témáiban.