Jó ötlet, régi ötlet a nyomó gravitáció. Csupán néhány gond van vele.
De elõbb hagy jegyezzem meg, hogy a tömeg kifejezés egy jelenség csoportnak az összefoglaló neve.
Ebbe a csoportba a tehetetlenség és a tömegvonzás is beletartozik.
Az elektronokat sem a gravitáció tartja az atommag körüli pályákon.
Ami a taszító-nyomó gravitáció ellen szól, az az egyik, hogy a szigetelõ-árnyékoló tömeg is nyomó lenne.
Tetejében a hatása a négyzetes úttörvénybõl adódóan sokkal erõsebben nyomó, mint az általa leárnyékolt távoli tömegek nyomó hatása.
Vagy az energia-munkavégzés. Vagy akár magának a nyomásnak a hatása nyílt végtelen térben.
Ugyanis, ha zárt lenne a világmindenség, mondjuk buborék szerûen zárt csoportokba, akkor a buburék határolását egy olyan erõnek kellene biztosítania ami mindenre hat és ezáltal itt is érzékelhetõ, mérhetõ lenne.
Ha pedig nem lenne buborék, akkor 15 milliárd évi gyorsulás után már
közel fénysebességgel távolodna minden atom egymástól és nem alkothatnának testeket.
Mert ha taszítás, akkor minden taszít mindent. Pontosan úgy, mint ahogyan egy kondenzátor felületén az elektronok egymást.
Csak amíg a kondenzátor lemezének fizikai határa látja el a buborék határának szerepét, addig ezt az ûrben egy erõhatás láthatná el.
Csak az a gond, hogy nem érzékelünk olyan hatást, ami még a gravitációnál is erõsebb lenne.
Ezért javaslom, maradjunk a vonzó gravitációnál, mint a fotonok egy csoportjának a gravitonoknak köszönhetõ hatásnál.
Jaaa, hogy azt tapasztaljuk, hogy a fotonok a haladási irányukkal azonos irányba ható impulzust adnak át, és a gravitonok pedig ellenkezõ irányút?
Ez nem lehet gond, ha játszottál már búgócsigával, pörgenytûvel,
vagy a mai srácok blade-blade-jével.
Ha egy blade-blade pörgentyût felpörgetsz, és nekilöksz a szélének egy kisautót, akkor -- .. és milyen meglepõ -- nem úgy viselkedik mint
várnád.
Ha egyik kisautót nekilököd a másiknak, akkor a másik a meglökõjével azonos irányba fog gurulni.
A pörgentyû pedig arrafélé amerrõl jött a nekilökött kisautó.
Pontosan úgy mint amikor a gravitáció fotonjai eltalálnak egy részecskénket. Amerrõl jön a gravitron, arra hat erõ a részecskére.
Azaz nem löki elõre, mint a többi foton.
Bár, ha belegondolunk de Broglie óta tudjuk, hogy minden részecske egyben egy-egy pörgentyû is. Amit ha mozgatunk, akkor de Broglie hullámzásba kezd, mint minden mozgatott pörgentyû.
Akkor már nem is akkora csoda, hogy ha ezt a pörgentyû-részecskénket a "hátrafelé" oldalon éri foton találat, akkor a találati pont körül megperdül, ezzel "lendületet vesz" abba az irányba haladva, ahonnét jött az egy pillanatra "megtámasztó" gravitron.
Lám, így már vonzhat is a fotonáram. Így, ezzel a módszerrel a minden részecske által kisugárzott fotonok a többi részecskére, mint pörgentyûkre hatva gyakorolhatnak "vonzó" hatást.