Nagy tévedés, hogy a fekete lyukak falánkak. Tudósok panaszkodnak, hogy nincs étvágyuk! (már a fekete lyukaknak!
Ez is egy érdekes dolog, amirõl 100 oldalt kéne írjak.
Ez az árapály jelenség általánosításából adódik.
A forgó tömegek körül ugyanis van egy zóna, amelyen belül mindent zuhanásra késztet, és amelyen túl pedig mindent taszít.
Nem más ez, mint a geostacioner pálya általánosítása, amit Univerzális Stacioner Pályának (USP) hívok (sajna, én fedeztem fel).
A Földnél ez 42000 km, a Napnál 25-30 mkm.
Ami ezen belül van, azt lassan felzabálja, ami meg túl, azt távolítja.
Ezért távolodik évi 4 cm-t a Hold is.
Mi ez, ha nem antigravitáció?
Persze annak különleges, energiadisszipációs válfaja, amelybe belemélyedünk majd, mert gyönyörû, elhanyagolt része a fizikának.
Képzeljétek: a Marsnak volt egy Phobos'Deimos kisholdja. Ahogy a Mars forgása lassult, az USP utolérte, felmelegítette, és szétrobbantotta.
Most a Phobos zuhan, a Deimos távolodik, millió szilánk van a Marson, amelynek légkörét is elfútta. De a Földön is, ahol jó néhány dinó kaphatott az égi záporból.
Nem viccelõdnék a fizikán és a csillagászaton, de komoly tudós képpel messze távolodtak a valóságtól.