Az illendõség úgy kívánja, hogy ha én "Kedves Uwu!" megszólítással illetlek, akkor minimum ezt viszonozd.
Valamint mellõzd a "Mit halandzsázolt?" tartalmú kifejezéseket.
Fõleg akkor amikor butaságokat írsz!
Ugyanis mindennek van iránya és nagysága. Még akár a zéró értéknek is.
Nem az irány vagy a nagyság hiánya teszi bonyolultabbá esetenként a vektoralgebrai leképezést, hanem például a mûveletek elvégzésének módja.
Ilyen példaként a vektori szorzat és a skaláris szorzat matematikai és fizikai tartalom különbözete.
De ez nem jelenti azt, hogy vektoralgebrában nem végezhetünk a skaláris szorzással azonos eredményt adó mûveletet. Hanem csupán azt jelenti, hogy egyszerûbb a skalárok szorzatát a skalárokból képezni.
Az elõbb nem részleteztem, de most megemlítem, hogy az én kedvenc ábrázolási módom a differenciál, a differencia hányadosok határértékei.
Mert bár igaza van Forrainak abban, hogy bizonyos esetekben a skaláris alakban felírt függvényekhez képest, több információ kapható a vektoralgebrai felírással, de..
Kétségtelenül még több információt kapunk egy függvénybõl a differenciálok felírásakor.
Akkor most korholjalak mindkettõtöket, hogy te a skalárjaiddal, õ pedig a vektoraival a kinyerhetõnél sokkal kevesebb információt adó módszereket alkalmaztok a legszívesebben?
Nem, nem.. Mindenkinek szíve joga, hogy milyen módszert szeret..
Aztán majd, ha egy mûvelet helyes eredményének eléréséhez rákényszerülsz a vektori szorzat alkalmazásához a vektoralgebra használatára, vagy éppen egy differenciálhányadossal kaphatsz meg egy eredményt.. akkor majd te is, magadtól alkalmazni fogod ezeket az ábrázolási módszereket, ha a helyes eredményt szeretnéd megkapni..