Ha valakit érdekel, "elmesálem" az árapályt, párhuzamosan a Naprendszer keletkezésének "kiszakadásos" teóriájávál.
Amely a porkorongok "porbacsomósodásának" statikus világképével szemben egy dinamikus, ma is élõ, sõt kalandosnak mondható folyamat. Amelyben a fizikai hatások minden skálája megtalálható.
A Napból annak instacioner, kezdõdõ fúziójú idõszakában több gázbolygó is kiszakadt. Olyan(ok) is, amelyekrõl már nem is tudhatunk, de emlékül itt hagyták nekünk a Kuiper övet, az Oorth felhõt, és még sok mindent, amitõl lehet okunk félni, hogy egyszer a nyakunkba szakad!
Hiszen csak nem gondolható, hogy az 50 gr tömegû vasmeteoritok is csomósodtak?
Vagy akár a Phobos, vagy a Deimos?
Nem ezek nem csomósodhattak a világûr hidegébõl, hanem ugyanúgy, mint egy 5 kg amorf vasmeteorit, amelyen látszik, hogy nyilvánvalóan nem +csomósodhatott, sem nem törhetetzt lev alahonnan, - csakis kikondenzálódhatott egy gyorsan hûlõ forró plazmából.
Amely viszont gázbolygóként a Napból szakadt ki. És amelynek elég nagy tömege volt, hogy együtt maradjon, és elég nagy kezdõsebessége, hogy elszáguldjon kezdetben a Naprendszerbõl, késõbb meg egyre kisebnb távolságokig.
Átengedve még a Nap körüli pályára a leghamarabb kikondenzálódó szilárd bolygókat (Mars, Föld...), és maga után hurcolva a csak késõbb kikondenzálódóakat víz (jég), és metán.
Ez az egyedül logikus története a Naprendszernek, azzal kiegészítve, hogy miután a szilárd és a gázbolygók pályára álltak, utána még az árapály is folyamatosan távolította õket a Naptól.
Az meg csupán csak ráadás, hogy a kondenzátumként kiszakadó szilárd bolygók még foladékként,lehûlve felpörögtek, és ketté szakadtak- Így keletkeztek a Föld-Hold, Mars-Phobos'Deimos, Plutó-Charon párosok.
A Nap kezdeti fúziós idõszaka egy telivér termékenység idõszaka vot!
Ez figyelhetõ meg az exobolygóknál is, amelyek nem zuhannak, hanem az árapály éppen távolítja õket.