folytatás : egy csillagban kialakul hirtelen a fúzió!
Ami azt jelenti: egy viszonylag lassú lökéshullám mögött kolosszálisan megnövekedik a nyomás, és a hõmérséklet...a folyamat gyorsul. Mint egy reaktor...volt rá sajna példa.
A Nap gravitációs gyorsulása pedig mélyen benne éri el a maximumát, ami többszöröse annak, mint a felületén.
Ami pedig a maximum mögül indul, annak a kezdõsebessége az 1000 km/s-ot is meg kell, hogy haladja.
(ezek olyan dolgok, amelyeket modellezni, és számítani próbáltam, természetesen csak közelítõleg.)
Ezért a legelsõ, a Jupiternél is nagyobb tömegû gázbolygó, (voltaképpen kis csillag), még a gravitációs maximumon belülrõl (~0,1-0,15Rnap)indulhatott, nekilódulva a világûrnek, kitaszítva magát a Napot is az Orion kar belsejébõl (vagy egy másikéból?), elhajlítva annak pályasíkját, és egy olyan impulzust is adva neki, amely járatja vele az 1000 fényéves táncát a galaxis forgássíkja alatt, és fölött.
Mert mondanom se kell, mindez még akkor történt, amikor a Nap még 2-5 órás fordulattal pörgött! Mégis, a kiszakadás a kialakuló nagyon intenzív áramok miatt nem a forgássíkjában, hanem meredekebb irányba történt.
Nagy kezdõsebessége miatt ez az Anonymus-1 gázbolygó igen hamar ki is lépett a Naprendszerbõl, ránk hagyva rengeteg, a légkörébõl kikondenzálódó törmeléket, bolygót, meteoritot, üstököst, amelyek eloszlottak az Oorth felhõben, nagy szögben az ekliptika síkjához.
Alégkörébõl kikondenzálódó szilárd anyagok így bármely alakúak és tömegüek lehettek, bármely amorf formával, hiszen kondenzálódtak, és nem ütköztek, vagy olvadtak. (Persze létezhetnek olyanok is).
Feltételezek még egy ismeretlen, vagy inkább csak gyanított, gázbolygót is, ami már késõbb, közelebb az ekliptika síkjához indult, és a közelebbi Kuiper övi elemeket "szülte" meg, ugyancsak kondenzálással. Az általam ideiglenesen Anonymus 2- nek nevezett gázbolygó lehet, hogy a tömeges kihalásokat gyaníthatóan okozó X bolygóval azonos.
A többi kiszakadó "Elsõdleges" gázbolygót már ismerjük: 4 db van belõlük.
Mind akkora, hogy kiszakadáskor a tömegvonzásuk képes volt egybe megtartani õket!
És amikor 700-1000 km/s sebességgel elindultak, megõrizték a Napban lévõ forgási IM-jüket, a Nap pedig távolodva is elvesztette azt!
Sõt lehûlve maguknak a gázbolygóknak a forgása még gyorsult is!
Így amikor néhány nap, vagy hét alatt a szilárd összetevõk kikondenzálódtak a légkörükben, akkor a Nap még erõs vonzása, és a gyorsuló pörgés miatt azok lemaradtak, és a Nap körüli pályára álltak. Mint kis unokák a nagymama körül, aki ezért nagyon gazdagon - az ÉLETTEL- ajándékozta meg legalább az egyiküket: a Földet!
Hogy melyik gázbolygó a Föld szülõje?
Én az Uránuszt gyanítom, aki bele is rokkant, hiszen forgástengelye nem tud kiegyenesedni azóta se!
Igen ám, de amikor a Föld még olvadékként kiszakadt, hûlni kezdett, és forgási sebessége megnõtt!. Ekkor, még az olvadék Földbõl szakadt le a Hold! Kezdõ távolsága 25000-100000 km lehetett. Onnan az árapály távolította.
Hiszen ha 38 mm távolodást 4,6 Mrd évvel szorzok, akkor is 175000 km lenne a távolodás (éppen nemrég csodálkoztak, hogy a Hold a Földdel azonos korú). Márpedig a kezdõ árapály távolodás számításaim szerint 5-6 szor nagyobb volt.
Semmi kétség: a Hold egy ~1-2 óra forgású, még olvadék Földbõl szakadt ki, és távolodott az árapály hatására.
Márpedig-- ha õ Föld sápadt arcú leánykája, akkor a Napnak tulajdonképpen a dédunokája?
Így most már jó uton vagyok ahhoz, hogy a Holdunk nénikéjét is meghatározzam, hogy a Naprendszer családfája kerek, és ne szögletes legyen, és hogy tudjunk kit- hová küldeni.
Persze elõsejtem a reakciótokat, de csak annyit elég egyitek is pisszegjen: "ne folytasd!" és én abbahagyom.
Hiszen nagyon nehéz, akár több százezer leütés kell még, hogy mindent elmondhassak.