Képzelhetitek a gravitációt (tehát ahogy én gondolom: tömegvonzást, és taszítást), mint egy, a világûr "viszkozitását" létrehozó kölcsönhatást.
Erre vonatkozóan a honlapomon bemutattam egy alapesetet, két kitérõen haladó test egymást "megpördítõ" hatását.
Amelyek a végtelenbõl indulva elhaladnak egy csupán egyes vonalú pályán egymás mellett.
Ehhez egy diffegyenletet állítottam fel, persze néhány korlátozó feltétellel, mert általánosságban nehezen lenne megoldható.
Ilyen feladatot úgy gondolom, még egyetlen nagy tudós sem állított fel, én pedig megoldottam. Gyönyörû haranggörbe az eredmény, amely a koordináta függvényében mutatja az átadott forgási IM-et. Pedig egyenes vonalú haladásról van szó!
És az univerzumban minden keresztül kassul halad! Ki vette eddig figyelembe az árapály tényezõt?
Majd amikor a fizikusok végre megtalálják a sunyitó sötét tömeget, és simogatni kezdik a fejét, könnyen lehet, hogy az megszólal majd: "Jaj, de bácsikák- hiszen én az árapály vagyok! Akit jól ismertek, tudjátok- a Dagály strandról!"
És most felajánlom ezt az elért eredményt is nektek. Csak azért, hogy próbáljatok kicsi komolyabban venni!
Ebbõl látjátok, hogy én komolyan veszlek titeket, sõt, gátlásaim is vannak már veletek szemben.