"...A harmadik tényezõ, amely nehezíti a nyelvi változás észrevételét: az írásbeliség. Az írásnak éppen az állandóság a lényege, arra van kitalálva, hogy a változatokat elkendõzze. Azt tanuljuk az iskolában, hogy egyéni beszédszokásunktól függetlenül valamit így és így kell írni. Például én úgy mondom: kiván, tizes, viziló, rövid i-vel, de hosszúval írom, mert az iskolában így tanultam, és fegyelmezetten betartom az Akadémia helyesírási szabályzatát. (Azt persze egy percig se szabad hinni, hogy a "kiván" ejtés kevésbé volna helyes, mint a "kíván".) Közismert példa az is, hogy a magyar helyesírás nem veszi tudomásul, hogy az ly mint hang megszûnt létezni, helyette mindenütt j-t ejtünk, azaz ma már súlyt = sújt.
A nyelvi változást tehát három okból nehéz tetten érni: egyrészt mert lassan történik, másrészt mert más tényezõkkel keveredik, harmadrészt mert az írott szöveg gyakran elkendõzi. "
(forrás: Nádasdy Ádám - Miért változik a nyelv? (Mindentudás Egyeteme elõadás))
akik sokat olvasnak (könyvet, és nem mondjuk tvújságot), azoknak nem okoz gondot a muszájt meg az idején-t leírni. de aki - minden bántás nélkül - úgynevezett funkcionális analfabéta - azaz csak akkor olvas el/ír le dolgokat, amikor szüksége van rá, azoknak nincs bent az agyában a ma már teljesen felesleges ly-j felosztás, és megpróbál ráérzésbõl találni egyet, és van, hogy ez nem illeszkedik a helyesírási szabályzathoz. nincs szüksége rá, nem foglalkozik vele, felesleges számára. ha meg leírja és nem sikerül? na bumm... értelmezhetõ marad.
Informatika és tudomány
