Mert ha megteszed, ezek ellen teszed, megfosztod magadtól a szerelmet, hogy valaki karjaiban védjen meg az éles penge és a kötél elõl, hitet cáfolod és életed engeded vele, -pedig halni több, de élni csak egy esélyed van ezen a Földön!!!
Álmokat hagysz el, ha véget ér tüdõdben a kûzdés a jobbért, ha agyadban felmondta szolgálatát a szív gondolatainak minden képe, ami azt sugallaná: pedig vak vagy ember, nézd, mennyien élnek, mért maradnál ki pont te? És a halál mért volna jó? Az állandó és abban sosem változik semmi, unalmas, akár a tökéletes mennyország. Egyre megy a kettõ, csak két oldalról más, ergó: élni még mindig izgibb, mint bárhova máshova jutni.
S ha meghalsz, honnan tudod, hogy holnap nem szólal meg a csengõ vagy valaki nem kopog? De akkor már hova? Hisz mindent ellüktél, egy buta kérdés miatt. Mert buta kérdés mind, ami arról szól, hogy "mért? "
Mért én? Mért nem én? Mi vár ott? Minek? Érdemes volna? Ki szeret? Ki hall engem? Ki vár? Ki lát?
Ezeket mind megtudod, ahogy az idõ eljön arra, hogy a választ lásd.
Akkor kérdem én, ne éljek tovább? Ugyan. Mért ne?
Mert utálnak, és vannak szadista barmok, akiknek nem tetszik a képem? Mondok valamit? nekem se az övék. És akkor mi van? Ja, õk kinyitják a szájuk, én meg tûröm a szivatást? Mert bolond vagyok elhinni, hogy én is érek valamit, pedig van, igenis van mindenkinek olyan, amiben jobb a másiknál. Ugyanígy olyan is, ami rosszabb, de ettõl vagyok ember, s inkább, mint egy tökéletes gépezet, aki mindenkinek megfelel...
És még ez sem elég válasznak, -mégis remélem, sokan elolvassák
Élj! De úgy, ahogy csak bírsz, -de ezt is, csak mindenáron tedd, mert máskülönben soha egy elmúlt perced sem volt érdemes. Gondold meg, feláldoznád azokat a perceket? Azt a mosolyt, a kézfogást, a régi barátok féltõ szidalnait se tûröd, de viselnéd a halált? Nem hiszem, hogy megváltás, csak egy ketrec, ahonnan máshova már SOHA nem kerülhetsz.