Egyet tudok, ez a kérdés felesleges, bátorságot sem így kell mutatni, és erõt sem, s ha vonzó dolog -úgy lám, nagy divatt lett e tevékenység- de aki valóban nem fél a haláltól, az nem teszi meg. Mert aki fél, az oda menekül, aki gyáva, az ott vágyik aludni, naív módon elhiszi, hogy ott majd békén hagyja minden és mindenki -DE NEM! Senki sem fog békén hagyni, mert rosszabb mint az élet,a pokol egyenlõ a mennyel, csak a szolgáltatás más. Nem fog békénhagyni majd a lelkiismeret, ami odaát él, és kínoz, örökké vérzik az, aki úgy megy el. Ezt a kérdést nem szabad feltenned senkinek, neked kell tudnod mindent, tisztában lenned a dolgokkal, hogy akarod felvágni, ha azt se tudod, hogy az mit jelent? Mert ha tudnád, ezt nem kérdeznéd, butaságot ne beszélj.
szerelem miatt, ne tedd!
isten miatt, ne tedd!
álmok miatt, ne tedd!
magad miatt, ne tedd!
mások miatt, ne tedd!
könnyek miatt, ne tedd!
Mert ha megteszed, ezek ellen teszed, megfosztod magadtól a szerelmet, hogy valaki karjaiban védjen meg az éles penge és a kötél elõl, hitet cáfolod és életed engeded vele, -pedig halni több, de élni csak egy esélyed van ezen a Földön!!!
Álmokat hagysz el, ha véget ér tüdõdben a kûzdés a jobbért, ha agyadban felmondta szolgálatát a szív gondolatainak minden képe, ami azt sugallaná: pedig vak vagy ember, nézd, mennyien élnek, mért maradnál ki pont te? És a halál mért volna jó? Az állandó és abban sosem változik semmi, unalmas, akár a tökéletes mennyország. Egyre megy a kettõ, csak két oldalról más, ergó: élni még mindig izgibb, mint bárhova máshova jutni.
S ha meghalsz, honnan tudod, hogy holnap nem szólal meg a csengõ vagy valaki nem kopog? De akkor már hova? Hisz mindent ellüktél, egy buta kérdés miatt. Mert buta kérdés mind, ami arról szól, hogy "mért? "
Mért én? Mért nem én? Mi vár ott? Minek? Érdemes volna? Ki szeret? Ki hall engem? Ki vár? Ki lát?
Ezeket mind megtudod, ahogy az idõ eljön arra, hogy a választ lásd.
Akkor kérdem én, ne éljek tovább? Ugyan. Mért ne?
Mert utálnak, és vannak szadista barmok, akiknek nem tetszik a képem? Mondok valamit? nekem se az övék. És akkor mi van? Ja, õk kinyitják a szájuk, én meg tûröm a szivatást? Mert bolond vagyok elhinni, hogy én is érek valamit, pedig van, igenis van mindenkinek olyan, amiben jobb a másiknál. Ugyanígy olyan is, ami rosszabb, de ettõl vagyok ember, s inkább, mint egy tökéletes gépezet, aki mindenkinek megfelel...
És még ez sem elég válasznak, -mégis remélem, sokan elolvassák
Élj! De úgy, ahogy csak bírsz, -de ezt is, csak mindenáron tedd, mert máskülönben soha egy elmúlt perced sem volt érdemes. Gondold meg, feláldoznád azokat a perceket? Azt a mosolyt, a kézfogást, a régi barátok féltõ szidalnait se tûröd, de viselnéd a halált? Nem hiszem, hogy megváltás, csak egy ketrec, ahonnan máshova már SOHA nem kerülhetsz.
Informatika és tudomány
