Kb. egy hete vágtam fel az eremet. Ahogy kibuggyant a vér a karomon hírtelen megbántam tettemet, de nem láttam visszautat, így próbáltam magam kivéreztetni. Persze gondolatban minden könyebb. Csorgott a vér, mint az alig megnyitott csap, de nem elég gyorsan. A testem lassan elzsibbadt, hirtelen kiszáradtam, a torkomban záródott a légcsõ, kapkodtam a levegõt és a fülemben olyan hang volt, mintha a szél fújna ki belõle. De a vérzés elállt.
Azóta összestoppoltak és most van egy újabb éktelen heg a karomon. A korábbi vágások csak segélykiálltások voltak, ezt már komolyan gondoltam. Akkor ott abban a pillanatban megbántam, amit tettem. Most pár nap után csak azt bánom, hogy nem sikerült. A vágáshoz volt erõm, de befejezni nem.