Aki öngyilkossági szándékáról beszél, akár itt, akár máshol, mindenképpen pozitívan kell/ene értékelni. Aki így tesz, nem reménytelen eset, hanem segítségre szoruló és segítséget kérõ ember. Mindenkinek vannak problémái, különbözõ képpen reagáljuk le, ki így, ki úgy, hogy az öngyilkosság mellett dönt. (Ami legtöbbször figyelem felhívás) Én sohasem fogom megérteni, hogy hogyan juthat el egy ember addig a pontig, hogy eldobja az életét magától. Nem ítélem el õket, de akkor sem értem. Legtöbbször van kiút, csak meg kell keresni azt a megfelelõ embert, aki tud segíteni és kívülállóként tudja megítélni az adott élethelyzetet. Ez lehet orvos, pszihológus, barát, ... stb. Sok olyan emberrel találkoztam már, aki megkísérelte az öngyilkosságot (falc, akasztás, gyógyszer), 95%-ban megbánták, amit tettek és átérezték a súlyát, hogy örök életre nyoma marad, mint testileg, mint lelkileg tettüknek.
Mindemellett jelenlegi pszich. osztályos kezelésekrõl pedig meg van a véleményem, indokolatlanul sedálják a betegeket, mindaddíg, amíg le nem mondd az öngy. szándékáról, utána sipirc haza.
Na mindegy, mindenkinek sok sikert kívánok a "gyógyuláshoz", ne tegyen senki olyasmit, amit késõbb megbánhat.