Végülis én is ilyen voltam, mint ahogyan most te írod, minél jobban próbáltam álcázni magam, a való életben is, meg az interneten is. Az internet amúgy a legnagyobb álca, ha nem írtál volna ide, akkor te most egy életvidám, boldog ember lennél a szememben, annak a topic-nak az alapján. Mikor én is ilyen depis voltam, akkor tulajdonképpen nem is volt okom az egészre, nem úgy, mint most gondolom neked, szóval több tanácsot én sajnos nem tudok adni, mint emit az elõzõ hsz-ban írtam. Persze az lenne a legjobb, ha kiderülne, hogy te is gyógyszereket szedel ez ellen, mert akkor mondhatnám, hogy azonnal függeszd fel a szedésüket, engem ez mentett meg.
Solten: Ne már, már te is kezded? :D Mostanában mindenki ezzel cseszegtet, MSN-en is, való életben is, hogy mi a szar történt velem. Nem ilyennek ismertek meg az ismerõseim mostanában. Természetesen egyikük se mondta, hogy bármi probléma volna a változást illetõen. :) Egyik MSN-ezés alkalmával haverommal is, egyszercsak megkérdezi tõlem egy tartalmas párbeszéd közepette, hogy: "Mit szívsz? :D". Persze semmit sem szívok, nem vagyok én olyan, egyszerûen csak végleg elmúlt minden depressziós érzés.
Amúgy még a legnagyobb ellenségeimnek se kívánom azt, amin keresztülmentem, szörnyû volt. De végülis vannak ilyen idõszakok az ember életében, de ez azért nem volt már normális, amik velem történtek.
Haverodnak akkor gratula. Az alkoholt amúgy nem utáltam meg véglegesen azért (:P), hónaponta egyszer-kétszer történnek emlékezetes (vagy éppenhogy emlék nélküli? :P) pillanatok haverokkal. :)