Hát hol is kezdjem?Miközben végig olvastam a hozzászólásokat,találtam hasonlóakat,a magaméhoz.Kezdjük az elején,20 éves vagyok és tanulok.És még nem volt barátnõm.És a másik problémám az hogy nem vagyok egy nagy darab,kb 165 cm vagyok,ami eléggé megnehezíti a csajozást.Mindig úgy voltam vele,hogy hát most nem volt szerencsém,próbálkoztam tovább,hogy majd el jön az én idõm is stb...De mostanában már minden más,az állandó visszautasítások miatt,egyre jobban bezárkóztam,gyakran csak otthon ülök és gépezek v. filmet nézek.A film nézés legalább el tereli a figyelmemet egy kis idõre.Az a baj,hogy barátaim sem nagyon vannak,akikkel errõl beszélni tudnék,vannak haverjaim,de velük a sulin kívûl v ilyen általános dolgokon kivûl másról nem tudok beszélgetni,olyan igazi barátom soha nem volt,akivel bármirõl tudnék beszélni.Ami a családomat illeti,édesapám már 10 éve meghalt,és mostanában otthon is állandóan van vmi gond v veszekedés.Néha elõfordul,hogy elmegyek bulizni a haverokkal,de nem olyan már,mint régen.Régen még együtt buliztunk,kicsit ittunk...stb...sztem nem kell részleteznem,de mostanában,már mindenki v a barátnõjével jön v ott a buliban fog egy csajt magának,csak én állok ott egyedül,ha megpróbálnék beszélgetni egy lánnyal,õ csak kiröhög a magasságom miatt.Ezért nem járok mostanában bulizni.Hát röviden ennyi,szóval nem sokat tudtam még eddig felmutatni,nem sok mindent kaptam az élettõl.Remélem tudtok vhogy segíteni,legalább egy-két kedves szóval.