Rettegsz attól, hogy mit hoz a hajnal,
Mi érkezik hozzád a reggeli faggyal...
Ébredéskor érzed, valami elmúlt,
Vége lett s egy szót se szólt.
Nem mondott semmit, mégis tudod,
Hogy kegyetlenül magadra hagyott...
Fáj elfogadnod, szíved hasad bele,
Nem érted, hisz csodás volt minden vele...
Lehunyod szemed, s a múltat kémleled,
Sírsz, s tudod sokáig nem feleded...
Vajon te hibáztál, vagy talán õ?
Egyszer talán megérted, ha itt az idõ...
Rettegsz, hogy mit hoz a mai nap,
Mikor megpillantja arcodat
Kérdõn néz rád, vajon hogy érint
Hogy elhagyott és nem mondott semmit...
Lesütöd szemed és elmész mellette,
Mellette, ki az életedet tönkretette,
Egy szó nélkül lerombolta világod,
Szétszaggatta minden álmod....
A gyûlölet lángol fel benned,
De nem tudod, mit kéne tenned...
Tehetetlen düh amit érzel,
Úgy érzed nélküle elvérzel...