Magány
Sebzett lelkem sötét árnya,
fojtogat az éjszakában,
levegõt,kiáltanék,de nem jön a válasz,
meghalt a remény az éjszakában.
Vénusz Istennõnk itatna egy korttyal,
de poharát ajkamtól eltoltam,
haggyj én már beleittam,
meghalt a remény az éjszakában.
Emlékképek a távolból felvillannak,
becsapott lelkem sírva sikoltana,
kiáltanék az éjszakába,de nem jön válasz,
meghalt a remény az éjszakába.
Éjszakánként megöltem lelkemet,
de az újra és újra feléledt,
nem engedi,hogy eltemessem,
az éjszakában meghalt a reményem.
Ha meghalt a remény,lelkem is halljon,
mi hangokat hallottam újra becsapott,
ûzött vadként ismét elindulok,
lelkembe zárom magányom