...mikor õsi sötétségünk megszülte a világosságot
akarta,hogy fény ragyogja végig a világot...
bennsõjébõl,oly fájdalommal,s mélyrõl fakadt,
mint a kitõrõ láva,törve mélyrõl napvilágba...
mint elfolytott érzések bennsõnk sötétjében
néma szavakkal kiálltva...engedj...
mert tudja a világosság,neki jönnie kell
nem élhet örökké bezárt sötétségben...
hisz a fényesség hozza a napsütést,s virágözönt,
madárcsicsergést,s mindent mi öröm...
...szüld meg önmagadat fényességét...
...érezz és láss...