Falra festett a valóság
Izzanak a falak,
Vörösen izzanak.
A festmény szétfolyik,
ami rajta volt értelmét veszti.
A festékcsepek összefutnak,
egybeolvadnak,
Nem hallgatnak már az ecsetvonásra,
Pedig egyszer elrendezte valaki õket.
Valaki a káoszból rendet csinált,
Megteremtette a békét,
És értelmet adott a tintának,
értelmet adott gondolatainak,
Megszületett a festmény.
Izzanak a falak,
Vörösen izzanak.
A megteremtett gondolatok elvesznek,
A rend káosszá újjúl.
Már nincsen festõ, nincsen értelem,
Mineden egy nagy zûrzavar.
Izzanak a falak,
Izzik alattam a padló.
Felemelném a lábam
De akkor a másikat égeti,
Lassan én is szétfolyok,
Nincs már ki értelmet adjon,
Létem a káoszba fullad.
Izzanak a falak,
Veressen izzanak,
Izzanak a dühtõl,
Izzanak a jótól,
Izzanak a gyûlõlettõl,
melyet a káosz iránt érzek!
/2007.július 18. 10 óra 55 perc/