Annyira nem szerelmes vers talán, de nagyon mélyponton vagyok egy szakítás miatt:((
Utolsó versem Hozzád
Eljött az idõ amire számítottam,
Elhagytál és még nem is láttalak utoljára.
Én úgy szerettelek mint sosem senki mást,
De talán Te kihasználtál a végén már.
Hirtelen jött üzeneted, mint derült égbõl a
villámcsapás.
Nem bírtam feldolgozni,
Álmatlan éjszakáim kísér engem,
de bekellett látnom, hogy engedjelek el.
Elengedlek Kedvesem, de nagyon Szeretlek,
még mindig várlak, hátha mégis visszatérsz.
Fáj, hogy itt hagysz, szívem vérzik.
Hirtelen jött a szakítás, de nem értem,
hogy miért múlt el a szerelmed.
Mit tettem, hogy elmúlt ez nyitott kérdés Nekem!
Miért nem mondtad mikor kérdeztelek?
Miért nem mondtad, hogy nem akarsz már?
Miért hitegettél és mondtad, hogy szeretsz?
Ennyire nem fájt volna, ha szemembe mondod,
hogy ELÉG volt!
Talán zavart, hogy bohókás voltam,
sokat játszottam, és sokat nevetem.
De nem vettem észre, hogy zavart volna,
Talán már ez volt a baj.
Voltak szép éjszakáink, szép reggeleink,
mikor csókkal ébresztettelek fel, és öleltelek.
Nem feledem el sosem, imádtam testedet,
szíved dobbanását hallgattam éjjelente.
Imádtam arcodat, szádat puszilgatni,
és most is akarnám, de nem lehet már.
Isten áldjon Kedvesem, szép és jó volt Veled!
Ne feledd!
Kívánom, hogy találd meg azt, aki így szeret majd,
mint én szerettelek, aki így imád majd.
Kérlek, gondolj Rám néha ne felejts el, mert
Én sosem felejtelek el, és itt vagy a szívemben.
Búcsúzom Kedves, nagyon szeretlek még mindig