Egy késõ téli estén,
Mikor elhagytál,
Szívem kõvé dermedt,
Csak egy halvány reménysugár volt,
Mi megmentett.
Az élet nehéz.
Bárhová mész is elkísér múltad,
Mi számtalan emléket hagy számodra,
S néha elfeledni szeretnéd de nehéz.
Ne bándd hát!
Ne,hogy az a láng elmúlt,
Hogy a szív már másé,
Hisz ez az élet.
Lehet,hogy te nem tudod megérteni,
És nem is nagyon akarod,
Hisz nehéz.
Ennek a szerelemnem is vége,
Mint a többinek.
Lehet,hogy ez fáj a legjobban,
De még gondolok rád magányomban.
Minden órában csak egy a fontos,
Szeretni lehet,de feledni sosem tudsz.
A szerelem csalódás,nagy kudarc talán,
De én szerettelek szívbõl,igazán.
Ahogy azt kelett.
Ezért kérlek
Ha már úgyérzed,
Ha fáradt lelkem a mennybeszállt,
egy halvány reménysugár fut át,
Hogy rád vigyáz.
És ez az igazi szerelem,
Amitõl a mélybe vesztem!!!