Szerelemtõl vérzõ szívvel bandukolok,
S a híd közepén a vizet bámulva megállok,
S nézem hogy a folyó csendesen csobog,
Õ csak folyik megállíthatatlanul s nem zokog,
S én én mint halandó csak arra vágyom,
Hogy ebben a pillanatban jöjjön el halálom,
Mert már nembírom e kínzó szenvedést,
Nem bírom elviselni ezt az üres érzést,
Hallom a halál engem szólít,
S a híd korlátjára felállít,
S Tõle már csak egy lépésre vagyok,
S a fájdalmaktól végre megszabadulhatok,
Megteszem lépek egyet elõre,
S pecsétet nyomok a szerelemre,
Mert tudom hogy Õ velem nem lehet,
Így könnyen eldobom az Életet.