gyûlölök már szeretni,
gyûlölök már ránézni,
gyûlölök már hozzá szólni,
már ngyon fáj rágondolni.
imádom égszínkék szemét,
az ártatlan tekintetét,
selymesen lágy hangját,
az õszinte kerek mosolyát.
ha Vele vagyok szenvedek,
nélküle már nem élhetek,
már mellette is meghalok,
s távoll Tõle csak Rá gondolok.
ha nem látom ideges leszek,
az agyvérzés kerülget ha rá tekintek,
megbicsaklik hangom ha Hozzá szólok,
s ha nincs közelemben meg nem szólalok.
gyûlölöm a napot mikor találkoztunk,
gyûlölöm mikor egymáshoz szóltunk,
feledném hogy rendszeresen beszélgettünk,
utálom hogy jó barátok lettünk.
kikészít hogy ismerem,
sajnálom, hogy nem feledhetem,
de ha nem látom elkap a félelem,
de hát mit tegyek SZERETEM.