Sok nagyon szép verset találtam itt, kár hogy a legtöbb olyan szomorú, különösen a tieid, Tigerbácsi, bár sokszor én is érzem ilyen reménytelennek a szerelmet. Már egy éve szerelmes vagyok egy lányba, aki nagyon szép, de nagyon csöndes lélek. A gond az, hogy sokszor én is elég csöndes vagyok, de a társaságában - legalábbis ha nincs vele barátnõje - el tudom kicsit engedni magam, el tudok beszélgetni-viccelõdni vele - imádom, ha mosolyog - láthatóan nincs is ellenére a társaságom, de nem tudom, vajon barátjának tart, vagy õ is érzi azt, amit én érzek változatlan erõvel iránta. Legszívesebben verseket írogatnék - legszívesebben versben vallanék szerelmet neki - de hiába az ihlet, a költészethez sajna akkor se értek jobban :(. Ha közületek valakinek vannak ideillõ versei, nagyon megköszönném, ha nem is használnám fel, de szívesen olvasgatnék ilyeneket :).
Láttam, vannak akik szeretik a rockot. Nos, én is szeretem, az utóbbi idõben fõleg Within Temptationt hallgatok, mert olyan szép számaik vannak szerelemrõl, szakításról, bánatról, reményrõl... nagyon tetszenek, linkelek párat, hátha nektek is tetszik: