Ordít a táj, süvít a szél,
Bosszúért kiált, egy elkárhozott lény.
Vérszomjas fenevad,
Nem kímél se élõt, se holtat.
Egy dolog hajtja,
A bosszú a célja.
Éltében nem kímélték,
Mindenét elvették,
Megalázták, megkínozták,
Ahol fájt, ott bántották.
Mit bánta õ a vagyonát?
A sikert, a csillogást?
Egy dolog éltette,
Szeretõje szerelme.
Amikor már nem volt semmije,
Az õ keblén lelt menedékre.
Aztán a gonszok a szerelmét
A Halál karjaiba kergették.
A fájdalomtól megbolondult,
Önnön magából teljesen kifordult.
Kiállt egy szakadék szélére,
S levetette magát a mélybe.
Most visszatért a Pokol bugyraiból,
Szemében vad, gyilkos tûz tombol.
Bosszújáért cserébe
A Sátán csatlósává tette.
A leány haláláért
Nem más, mint vér a fizetség.
Vér, kín, kárhozat, halál...
Kegyetlen, gyilkos bosszút áll.