Napról napra, arra ébredtem fel,
Hogy valami belülrõl emészt el.
Nem bírom tovább, majd meg halok,
Mert te vagy az, akire minden nap gondolok.
Nem tudom, hogy mit teszek és mi lesz velem,
De tudnod kell mit érzek így hát megteszem.
Bocsánatodért esedezem, reménykedem
Van még részed mi engem szeret
Elmondtam hát mindent mi bennem égett,
Remélem újra lobban benned is mi régen élt.
Úgy érzem jó úton járok szíved felé
Tudom nehéz lesz de állok e kihívás elé.
Mert ha tudom azt, hogy boldog vagy velem,
Ennél szebb és több nme is kell nekem.
Szeretlek édesem