Akasztják a Holdat
*
Mily rideg, kék,
a testemben szétárad,
mély,
mélyre fúr, s onnan hörög,
üvölt;
akasztják,
akasztják a Holdat!
*
Lepkék szárnya
tegnap még mezõk felett repes,
tûzõ nap marja fel a könnyeket
vészes viharok után,
Óh s a pusztulás,
medrükbõl kiszakadt csillagok
a földön rothadnak:
akasztják,
akasztják a Holdat!
*
Nyugtassa vérem a fájdalmad,
megadom mit szemed kíván;
s mit kezed érint már tüske,
halott,
s ahogy egyre telnek a napok
egyre közelebb az akasztás,
akasztás
ma akasztják a holnapot.
***