A piócás ember
Itt már csak õ segíthet, a piócás ember,
Mert ami itt zajlik, publikusnak lenni nem mer.
Sötét szobámban, néha megnyílok, s megpróbálom lezárni,
De nem létezõ szívem fájdalmát nem bírom megállni.
Piócás ember! Kérlek, keresd meg szívem!
S tégy rá öt állatkát, míg semmi gondja sincsen!
Szívjanak ki belõle minden fájdalmat, bús érzelmet,
Mert szív nélkül élni oly soká nem lehet!
Ha végeztek, köszönd meg oly nagy kegyességüket,
S mondd meg: nagyon köszönöm segítségüket.
Vérzõ szívem ez után lila kendõbe csomagolva
Sorsom irányítójának kezébe add oda!
Õ tudni fogja, mikor lesz gyógyult, képes újra érezni,
S akkor egy éjszaka helyére vissza fogja helyezni.
Piócás ember! Kérlek, tedd meg mindezt értem,
Így megmenekülhet szívem, és nem lesz veszélyben létem!