A Strongba ülök s Rád gondolok,
Pedig holnap vizsgázok.
De nem tudok Simonnal foglalkozni,
Az eszembõl nem tudlak kiverni.
Nem tudom elviselni,
Hogy soha nem fogunk találkozni.
Nem tudom soha megszokni,
Hogy csodálatos arcodat nem fogom látni.
Nem foglak hallani,
S nem látlak mosolyogni.
Csak a szürke falat fogom nézni,
S csak egyedül fogok sírni.
Mert nem látom csodálatos szádat,
Vörösre festett csillogó ajkad.
Ezek az ajkak rám nem nevetek,
Velem már soha nem beszélnek.
Nem fogom látni csillogó szemed,
Melybõl kiolvasható csodás nevetésed.
Nem fog rám mosolyogni e szempár,
Nem fogom látni e csodát már.
Nem foghatom a kezed,
Nem lehetek már soha Veled.
Nem érezhetem csodás illatod,
Nem hallhatom csengõ hangod.
Hiányzik a boldog nevetésed,
Hiányzik a gyönyörû két szemed.
Hiányzik két szép kezed,
Hiányzik mindened.
Hiányzol, mint halnak a víz,
Hiányzol, mint Vágónak a kvíz.
Hiányzol, mint madárnak a tolla,
Hiányzol, mint költõnek a pennája.
Ha Rád gondolok egy tavat látok,
Kristálytiszta vizébe belemártózok,
Körülölel a jelenléted,
Akkor én ott vagyok Veled.
Ha Rád gondolok egy erdõt látok,
Egy fa odújába belemászok,
S a fa Te vagy körülöttem,
Ott is védelmezel engem.
Ha Rád gondolok egy mezõt látok,
S a zöld fûben egy virágot találok,
S a virág mellé fekszem,
S tudom Te vagy az Életem.
Ha Rád gondolok egy hegyet látok,
Aminek a csúcsára én felmászok,
A csúcsa Te vagy, ott vársz engem,
S segíted az utamat nekem.
Ha Rád gondolok egy síkságot látok,
Melynek közepén egy dombot találok,
Melynek teteje Te vagy aranyom,
S figyeled utam feléd hogyan járom.
Ha Rád gondolok szivárványt látok,
A szivárvány színeiben én is pompázok,
Hiszen ragyogásod eltakarja feketeségem,
Mert Veled vagyok s bánatom feledem.
Ha Rád gondolok folyót látok,
Melynek habjaiban ott úszok,
S te ölelsz el nem engedsz,
Elsüllyedni nem engedsz.
Ha Rád gondolok egy falut látok,
Ahol minden emberre rámosolygok,
Mindenki kedves velem,
Hiszen mindenki Te vagy Életem.
Ha Rád gondolok egy világot látok,
Ahol békében én uralkodok,
S Te ott ülsz mellettem,
S döntéseimet Te mondod meg nekem.
Ha Rád gondolok itt vagy velem,
S viszonzod a szerelemem,
S együtt mi csókolózunk,
S mindig csak mosolygunk.
Ha Rád gondolok csak sírok,
Hiszen tudom csak gondolkodok,
S tudom nem vagy itt velem,
S nem osztod meg velem a szerelmem.
Tudom nem szeretsz engem,
S tudom soha nem találkozol velem,
Tudom hogy elfeledsz engem,
S soha nem foglakozól velem.