Egyszer az életben hallgass meg engem,
De elkezdeni nem merem, mert nagy a félelmem.
Nem tudom hogyan mondjam, miként tegyem,
Szeretlek, de személyesen elmondani nem merem.
Remélem megérted, hogy hozzádszólni nem merek
Mert a hölgyekkel szemben nagyon félek.
Nem merem, nem tudom elmondani mit érzek,
Mert óriási félelemben élek.
Most se tudom kifejezni magam,
Érzelmeket kifejezni nem lehet szavakban.
Mégis megpróbálom azt leírni,
Megpróbálom mindezt kimondani.
Õsszel a falevél,
Lehullik úgy mint én.
A levél se tud a fa nélkül élni,
Én is Nélküled meg fogok halni.
Mint a hal ki kiugrott a vízbõl,
Neki is elege lett az életbõl.
Õ se tudta elviselni a magányt,
Meghalt mert szeretett egy hallányt.
Ohh, szavak, melyek semmit nem mondanak,
Mit érzek arról nem szavalnak,
Csak a fájdalmat írják serényen,
A Hölgy mellett elhaladnak csendesen.
akkor nem beszélnek, csak visszahúzódnak,
nem mondanak szerelmes szavakat,
csak csendesen eltünnek minha néma lennék,
úgy viselkedem mintha nem is élnék.