Látjátok, én ezt utálom az egészben. Mivel ezen dolgok nem kézzel foghatóak és egyes emberek képtelenek elrugaszkodni a fizikai valóságtól, mások meg képtelenek hinni, rengeteg dolog követ egy-egy újabb feltevést fölöslegesen. Hízik a kígyó, míg fel nem falja végül saját magát...
Problémafelvetés: MI AZ ÉLET ÉRTELME?
A lehetõ legegyszerûbben próbálok fogalmazni:
1. Felejtsük el Istent, Jézust és a Bibliát. Sõt továbbmegyek: felejtsünk el mindent. Az egész problémakört a lehetõ legegyszerûbben kell körbejárni, miszerint:
a) Ha valami "létezik", akkor annak van kezdete és vége. Eddig remélem ezzel mindenki egyetért.
b) "Valamibõl" csak úgy lehet "semmi", ha már eleve "semmi" volt, vagyis "nem létezõ" (= nem "létezõ"). Az meg remélem mindenki számára világos, hogy a "valami" az nem "semmi", a "létezõ" az nem "nem létezõ".
c) Mondhatnám a "természet körforgását", vagy a fizikai tételt, miszerint "semmi nem vész el, csak átalakul". Érthetõbben: nincs "valami" ami "semmi"-vé válik és nincs "semmi" mibõl "valami" lenne.
Ha eddig mindenkinek világos (remélem), akkor "a", "b" és "c" következménye, hogy az egész csak úgy épülhet föl, ha egy körforgásként fogjuk föl. Eszerint tehát "a"-ból adódik "c" segítségével, hogy: Ha valami "létezik", akkor annak van kezdete és vége és a kettõ ugyanaz, nem elkerülve figyelmünket a tény, hogy "b" szerint a "valami" "valami", a "semmi" "semmi" lesz, a "létezõ" létezni fog, a "nem létezõ" pedig nem fog "létezni".
Ha sikerült megemésztenetek az 1 tétel 3 alpontját, akkor látjátok, hogyan is épül fel a VILÁGMINDENSÉG, az UNIVERZUM. Ezek a létezés alaptételei. Semmi csalás, csak puszta logika!
2. Én tudatában vagyok a valómnak, érzékelek valamit, képes vagyok a külvilág jeleit befogadni, a szerzett iformációkat, eseményeket fogalommal tudom ellátni, ki tudom fejezni magam, (...) és mivel történik velem "valami" (még most is), mind-mind azt bizonyítják: ez nem "semmi", hanem "valami", tehát ÉN LÉTEZEM (valamilyen formában). Ha pedig én "létezem", akkor alkalmazhatom magamra az 1. tételt.
Mivel én csak magamról beszélek, mondhatom: Az 1. tétellel létrehozott VILÁGMINDENSÉG-be belehelyeztem magam a 2. tétel segítségével. Tehát létrehoztam az élet fogalmát, mely egyenértékû a "létezéssel", valamint ezt a "létezést" egy formába öntöttem (ez vagyok én).
Ez mind szép és jó, de így még értelmetlen, vagyis értelmet kéne adni a "létezésnek" (életnek).
3. Minden ami "létezik", valamiért "létezik", mert ha nem lenne létezésének célja, "nem létezõ" lenne, vagyis nem "létezne". Kicsit egyszerûbben: A "létezõ" "létezik", "létezés"-ének legkézenfekvõbb oka, hogy "létezzen", ne pedig ne "létezzen", mivel 1.b) szerint már beláttuk, hogy a "nem létezõ" (= nem "létezõ") nem egyenlõ a "létezõvel".
Kis áttekintés: Az 1. tétel megalapozta a VILÁGMINDENSÉG-et, a 2. tétel megfogalmazott egy "létezést", a 3. tétel pedig értelmet adott "létezés"-ének.
Tulajdonképpen itt én be is fejezhetném, hiszen ezekután mindenkinek aki létezik van célja. De ez csak a legegyszerûbb, legkézenfekvõbb magyarázata. Ha élõlényekre alkalmazzuk a tételeinket, akkor azok egyszerûen csak vegetálnak.
Az ember képes gondolkodni, cselekedni, vagyis képes maga elé célul kitûzni bizonyos dolgokat. Ezek azok a célok, melyeket magunk tûzünk ki. És vannak azok a célok, melyek tõlünk függetlenek, mégis létezésünk értelmét adják. Lehet hogy ez is csak maga a "létezés", nincs kizárva, csak mi emberek néha ezeket nem akarjuk észrevenni, estleg fölfogni (vagy nem tudjuk fölfogni).
Az én esetemben: Én úgy hiszem magamról, hogy egy érzõ lény vagyok. Tehát képes vagyok dolgokat, eseményeket, (...), érzéseket érezni. Ezeket az érzéseket pedig többé kevésbé el tudom helyezni a saját skálámon, melynek egyik vége a "rossz" érzés, másik pedig a "jó" érzés. Mégegyszer mondom, ezek csak az én esetemben, de nem feltétlenül CSAK az enyémben vannak így.
A legkézenfekvõbb, ha megpróbáljuk megmagyarázni a két végletet: Mivel az én esetemrõl beszélek, és pozitív személyiség vagyok, ezért mondhatom, számomra a "jó" érzések a fontosabbak. Ezek okoznak ugyanis nekem örömet, boldogságot és pofátlanul ki merem jelenteni: ez jelenti az életem értelmét, elsõdleges CÉLJÁT!
Rendben, bonyolultabb értelemben megvan a "létezésem" nam csupán vegetatív értelme. Mivel az 1. tétel szerint a "létezõ"-bõl "létezõ" lesz, halálom után a fizikai testem átalakul, célom, létezésem értelme pedig ismét létezõvé fog válni (újra).
Nem nehéz ezekután kitalálnotok, hogy én nem hiszek a halálban, valamint kis gondolkodással érthetõ, nem hiszek a bûnben és a jótettben. Én csakis a tanulásban hiszek, mivel mindig "létezni" fogok más-más formában, és a jó érzések a létem fizikai kivetülésétõl függetlenek, "létezés"-emhez szorosan kapcsolódnak (ez vagyok ÉN), és nem utolsó sorban, mert ilyen eszmefuttatást helytelenségem igazolására még nem tudtam adni.
És az egészben a legfélelmetesebb, az egész tanulsága, ha úgy jobban tetszik: az "ÉRTELME", hogy a VILÁGMINDENSÉG-et, az életet, a "létezést", valamint az én esetemben az élet értelmét: a "BOLDOGSÁGOT" meg tudtam fogalmazni a Biblia, az Isten, Jézus Krisztus és a vallás segítsége nélkül. Sõt ezek alkalmazásához nem is fogom soha használni, mert szükségtelen. A Bibliát, meg minden velejáróját használja az, aki nem tudja, vagy nem akarja az életét ilyen módon élni! És ezzel nem azt mondom, hogy szükségtelenek, csak hogy van ilyen út is és BOLDOG vagyok!!!