A "valamibõl nem lesz semmi, tehát a tudatod sem tûnik el" gondolatmenetedben az a hiba, hogy figyelmen kívül hagyod, hogy a létezésnek több szintje lehet. Ha építesz egy homokvárat, akkor az létezõ dolog, de ha szétromobolod, akkor már nem fog létezni. Ugyanakkor a várat alkotó homokszemcsék elõtte és utána is létezni fognak. Ez párhuzamba vonható az emberi létezéssel is. Logikusan végiggondolva semmi sem utal arra, hogy tovább élünk a halálunk után.
Miért gondolom ezt? Azért mert akár merrõl nézzük, nem vonható éles határvonal, ember és anyag, állat és anyag ember és állat között. Az érzéseink az éntudatunk csak a bonyolultsági szintünknek köszönhetõ. Az állatoknak is vannak érzéseik, sõt a majmoknak még egy kezdetleges éntudatuk is van. Nem találni sehol az élet vagy a lélek esszenciájának nevezett valamit. Ha végigkövetjük az élõlényeket a bonyolultaktól az egyszerûbbekig, egyszer csak eljutunk magához az anyaghoz. Ahhoz, hogy ne csak anyaghalmazok legyünk, egy részünknek anyag felettinek kéne lennie. -ezt azomban semmi sem utal. Az, hogy mi képesek vagyunk a saját idegi mûködésünket észlelni (tehát van tudatunk) még nem feltételnül jelenti, hogy nem semmisülhetünk meg.
Amúgy az elméleted teszett, csak te is ugyan abba a hibába estél mint a legtöbb vallás: Képtelen vagy elfogadni a megsemmisülést. (tulajdonképpen ez a vallások kialakulásának oka) Tévedés ne essék, erre én is képtelen vagyok, csupán egyelõre megpróbálok nem rá gondolni.