ezt meg hogy kell érteni.te még mindig egy csecsemõ értelmi színvonalán állsz?nem változol?viccet félretéve, az ember és az állatok is életük során változnak, jellemükm, viselkedésük, tapasztalataik.gyerekkorban gyorsabban és többet, felnõttkorban lassabban és kevesebbet.de semmi sem állandó.akik kitalálják hogy hogy van létezés anyagi testen kívül is, azok mind szentimentalista idealisták, de ha ettõl jobban érzik magukat, akkor tegyék.nincs létezés anyagi testen kívül, a test halálával a gondolatok, érzések, érzelmek is mind semmivé foszlanak, értelmüket veszítik, még ha ebbe nagyon nehéz is beletörõdni.a halott emléke még egy darabik élénen él a hozzátartozók, barátok emlékében, aztán idõvel megkopik, majd az õ halálukkal az is elenyészik.pl:te szoktál gondolni mondjuk elhunyt nagyszüleidre?és a dédszüleidre?az ükszülõkre?és nekik a felmenõikre?hisz nekik is volt apjuk anyjuk, akirõl te azt sem tudod kik voltak, hogyan éltek, mit csináltak!lehet hogy nagyon jóravaló emberek voltak mind, de lehet hogy embereket gyilkoltak háborúban katonaként.mindenkinek az õsei közt van ilyen is olyan is, nem tudhatjuk, hisz legfeljebb 4 generáció az amit ismerhetünk.és az õ életükben is voltak nagy szerelmek, csalódások, örömök és keserûségek, amikrõl szintén nem tudhatunk semmit, hiszen akkor még nem éltünk, vagyis potenciálisan halottak voltunk.és velünk is ez történik majd ha meghalunk.az idõ megy tovább, az idõ könyörtelen, és nincs haladék.csak az az idõ számít amíg élünk, mert nincs tovább.és ha te erre nagy bölcsen azt mondon hogy honnan tudom, honnan is tudhatnám hogy a test halála után biztosan nincs létezés, akkor arra azt mondom hogy még senki nem jött vissza hogy ezt elmodja.meg ez a végsõ bölcsesség még várhat magára, úgyis mindenki elõbb-utóbb megtudja, mert olyan még nem volt hogy vki ne halt volna meg