visszatérve az élet alapvetõ céltalanságára.a földi élet már sokszor teljesen kipusztult természeti katasztrófáknak köszönhetõen.ha ezek nincsenek, emberiség sincs, hiszen még mindig dinoszauruszok uralnák a földet.nos, nem így történt, de lehetett volna másképp is.DE valyon velünk nem történhet meg ugyanez?kipusztul a bolygó élõvilága monjuk egy meteorit miatt!utána lassan rendbejön a légkör és lehûl a talaj, aztán úrja szerves élet alakul ki.máshogy, másképp.új fajok jönnek létre, és megint lesz egy aki betölti az ember uralkodó szerepét.aztán õk is kihalnak majd vmikor.ha másért nem,mert a nap szupernóva lesz.vagy mi van ha elég fejlettek lennénk hogy eltérítsünk egy meteort vagy másik csillagrendszerbe telepedjünk.ok, de egyszer az univerzum is megsemmisül, magába roskad, hogy aztán az irdatlan anyagmennyiség egy pontban egy pillanatra azzál váljon amibõl létrejött, tiszta energiává, lehetõséggé, és egy újabb kataklizmával megteremtse az új univerzumot, lehet teljesen más fizikai törvényszerûségekkel.ez a káoszelmélet, és szerintem pont azért értékes minden élet, mert az értelem tesz rendet a káoszban, ismeri meg annak törvényszerûségeit, használja fel tapasztalatait,alakítja saját igényei szerint az életét.