"Istent nem lehet elmagyarázni, de látni igen, tapasztalni igen – elmagyarázni nem lehet. Isten bármiféle magyarázása csak félremagyarázás; ezért minél több a pap, a teológus, a professzor, annál gyengébb a vallás a földön. Minél több a pápa, a sánkárácsárja, annál inkább gyengül a vallás a világban – mert ezek az emberek mind magyarázni próbálják, pedig Istent nem lehet magyarázni. Annyiféle magyarázattal tömték tele az elmédet, hogy ezek a magyarázatok már ütköznek benned. Most már szinte lehetetlen kihámozni, hogy valójában mi micsoda, mi mit jelent. Teljes a zurzavar.
Az embernek azelott nem is volt lehetosége ekkora zurzavarra, mert azelott nem voltunk egymáshoz ennyire közel. A világból mára tényleg egyetlen falu, egy globális falu lett.
Az osi idokben a buddhisták csak azt ismerték, amit Buddha tanított, a mohamedánok csak arról tudtak, amit Mohamed mondott, a keresztények csak Jézust ismerték. Mi – a mai emberiség – viszont már mindegyiknek az örökösei vagyunk. Ti már ismeritek Jézust is és Zarathusztrát is, ismeritek Patandzsalit is és Buddhát is, ismeritek Mahávirát is és Lao Cut is, és ismertek több száz más magyarázatot és utalást is – melyek mind össze vannak gabalyodva benned. Most nagyon nehéz kihúzni téged ebbol a káoszból. Az egyetlen megoldás az, ha eldobod ezt az egész zajt; az egészet, mindenestül. Ez az én üzenetem.
És azzal, hogy eldobod, nem Jézust vagy Mohamedet vagy Buddhát dobod el; ha mindent eldobsz, azzal inkább csak közelebb kerülsz hozzájuk. Nem oket dobod el, hanem a papokat, a tradíciókat és a szokásokat, a kizsákmányolást, mely a tradíciók és konvenciók nevében zajlik. Ha mindezt tisztán látod, ha elfelejted a bibliát, a védákat és a gítát, megtisztulsz, kitisztulsz. Igen, neked egy tavaszi nagytakarításra van szükséged, a szíved teljes tehermentesítésére. Csak akkor, csak abban a csendben leszel képes érteni.
Buddha azt mondja:
A zavart elme hogy is érthetné az utat?
Ezrek gyultek Buddha köré, épp, ahogy ti is körém gyultetek – keresok ezrei vándoroltak Buddhához, hogy mindenféle kérdéseket tegyenek fel neki. És Buddhát egyáltalán nem érdekelték azok a kérdések; és a megválaszolásuk sem. Buddhát bizonnyal csak egy dolog érdekelte; hogy megmutassa az utat – a probléma viszont az volt, hogy a keresok annyira össze voltak zavarodva a kérdéseik és összegyujtött válaszaik által, annyira nyomta oket a sok tudás, amit a fejükben cipeltek, hogy lehetetlen, szinte teljesen lehetetlen volt megmutatni nekik az utat. Ezért e szútra: A zavart elme hogy is érthetné az utat?
Tehát ahelyett, hogy még több válasszal, még több magyarázattal, még több tudással halmozta volna el oket, Buddha inkább kezdte megszabadítani oket tudásuktól, készre gyártott válaszaiktól, a priori elméleteiktol, eloítéleteiktol. És India ezt sosem tudta megbocsátani Buddhának. Rögtön halála után, ennek az országnak a tradicionális elméje hozzákezdett az összes Buddha által ültetett virág gyökeres kiirtásához; az egész rózsakertet felégették. Buddhát teljes egészében kihajították ebbol az országból. E vidék legnagyobb fia számára itt nem maradt menedék; tanításának idegen országokban kellett menedékre lelnie.
És ez nem véletlen, ez mindig így van. Jézust elítélték a zsidók, meg is feszítették, pedig Jézus volt a leheto legnagyobb zsidó, aki valaha élt e földön, a zsidó tudat legszebb virága, a legvégso kifejezodése, a csúcsa. Akkor miért tagadták meg a zsidók? Inkább örülniük kellett volna, táncolniuk és ünnepelniük kellett volna... de nem tudtak – nem tudtak neki megbocsátani, mert jelenlétében ok csak középszerunek tuntek; ez volt az o bune. Átlagossá tette oket. Meg kellett büntetni, mert annyira kimagaslott közülük, mert felért az égig, mert annyira túlszárnyalta oket, mert annyira könnyed és méltóságteljes volt, mert olyan szeretet volt benne. Bunhodnie kellett jelenlétért, mert jelenlétében a többiek rondának érezték magukat hozzá képest. El kellett távolítani, hogy a középszeru elme ne érezze középszeruségét.
Jézust nem a zsidók ölték meg, hanem a középszeru elme. Jézus esetében a középszeru elme a zsidókat jelentette. De ugyanez történt Buddhával is. Buddhának sosem bocsátottak meg a hinduk, pedig o volt a valaha élt legnagyobb hindu. O volt a leheto legtisztább hindu, a hinduizmus kvintesszenciája. Amirol az Upanisadok beszéltek, o megvalósította. O valósította meg ennek az országnak a legmélyebb vágyát, de gyökerestol kitépték, kihajították az országból."