"Te bolond ember vagy, aki olyan dologban bízik, ami nincs. Sokan próbálják neki elmagyarázni, hogy õ igazából téved, és bolond, de õ továbbra is úgy gondolja, neki van igaza..."
Igazad van a te szemszögedbõl nézve! Számodra Jézus nem létezik!
Számomra meg igen! Te se tudod bebizonyítani nekem, hogy nem létezik, én sem neked hogy igen! Ezt meg kell tapasztalni, meg kell élni. Amit írtam: elõször hit, utána látás, és utána bizonyosság. Ha valakinek nincs hite, akkor nincs látása rá a dolgokra, és nem lesz bizonyossága felõle.
(És most nem a dogmákról, teológiáról, egyházasdiról beszéltem....)
Amúgy a biblia szerint mi vagyunk a világ bolondjai, azaz a világ szerint az összes keresztény bolond :) és azért gondolja a világ ezt, mert nem látja az igazságot! Szóval Bolond vagyok!!! :)
Megbolondulok Jézus haverért.:) Mert õ a haverom is! :)Mert Õ nem egy távoli templom hideg padjai között lakozó ürge/vagy Isten.
- Te amúgy mi vagy? Ez nagyon érdekel, te minek tartod magad igazából.
- én leírom milyen voltam (és részben vagyok)
- Bolond,(mint írtam ez egy példa) lehetne lelki nyomorék, defektes, depressziós..vagy akármi. Fel tudnám sorolni az összes emberi problémát, amivel küzdünk mi emberek! Ki szabadíthat meg ettõl? Kérdem én? Te magad? Hogyan?
Ezért írtam a lápost történetet. Mi emberek süllyedünk a saját szarunkban, hogy fogalmazzak puritánul. Viszont vannak olyanok akik ezt nem veszik észre, sõt élvezik is a szarszagot :)
Én amíg nem ismertem meg Jézust ilyen voltam: önzõ, mindekit utáltam, haragudtam a világra, magamat is utáltam, depressziós is voltam, önsajnáltató, gyenge akaratú, nem vállaltam fel a dolgaimat mások elõtt, sodort az ár.....és még tudnám sorolni. Viszont más ez nem látta rajtam (nem nagyon, átlagosnak tûntem.
És süllyedtem a a saját szaromban és fortyogtam magamban. Utáltam Istent is azért mert hagyta hogy ez legyen velem (persze nem hittem benne, csak jó volt rákenni a dolgot). Kihúzni magam, nem tudtam. Egy ideig tudtam tartani magam, aztán újra elbuktam! Egy idõ után észrevettem. Ott lebeg a saját kis lápom felett egy alak, aki nyújtja a kezét felém. Azt mondta, már rég óta itt van, csak én nem vettem észre, mert a saját dolgaimmal voltam elfoglalva. Nyujtotta a kezét én az enyémet és elkezdett kiúzni. Kihúzott. És most ott állok szarosan a saját lápom mellett és õ türelmesen, szelíden, szeretettel takarítja le a szardarabokat rólam, a koszt, ami rám ragadt mikor a lápban voltam. Még sok van rajtam.... És ez az alak nem volt más mint Jézus haver! Superman Jesus :) En ezt megéltem, átéltem. Ti nem és nem is tudjátok milyen érzés. Ez a kereszténység! Ennyi! Semmi ördöngõség. Errõl szólt számomra a megváltás.: Kihúztak a saját szaromból!
Ez az életem meséje. Akinek sikerült elolvasni idáig, annak köszönöm, hogy volt türelme! :)
Hajrá Jézus-haver!
Szóval, hogy ki a bolond, nézõpont kérdése.
Objektíven: Lehettek az a "bolond" aki azt hiszi kihuzza valaki a lápból, és lehetek az a "bolond" aki azt mondja, majd én kihúzom magam. Mindenki döntse el milyen "bolond" akar lenni!
Ja elfelejtettem az, hogy van olyan aki nem ismeri el hogy "bolond"
(jelenleg itt arra gondolok, problémái vannak (lelki, testi) az életben.)
Szóval a bolond csak egy szó, egy gyüjtõnév ha úgy tetszik....