Én is gyûlölöm az ilyeneket. Nekem általános 4-ben volt egy olyan 50 feletti tanárnõm, akire a brutális szó erõs dícséret.
Már ha egy hiba volt a házi feladatban, ütötte verte a népet.
-MIIIII????! NEM JÓ A HÁZI FELADAT??????!!! Oszt már ment is a nyakleves.
Egyszer az egyik gyerek matekórán nem tudta, hogy hol járunk, az a köcsög meg 10 percen keresztül telejes erõvel ütötte verte. Máig elõttem van, ahogy vicsorgott a mûfogsorával. Látszott a szemében a mérhetetlen düh, ahogy verte a gyereket. A "fejet táblába verés" is sûrûn szerepelt a programjában. És ezek minden naposak voltak. Ja, mindennek tetejébe a jobb szeme mûszem volt, aminek a mozgása nem igazán volt összhangban a jó szemével, meg elõfordult, hogy magától elfordult. Természetesen az volt a szokása, hogy jó közelrõl belenézett mindenki szemébe. Nagyon féltünk tõle. Én szerencsére csak egyszer kaptam tõle egy nyakast év elején, utána még csodálkoztam is hogy békén hagy. Azt már csak késõbb tudtam meg, hogy anyám (aki mellesleg a kolléganõje volt) megfenyegette, hogy ha egy újjal is hozzám ér, "nem csak az egyik szemére lesz vak!!"
Kirúgatni sajnos nem lehetett, mert az igazgatóhelyettes felesége volt, aki nagy haverja volt a nyámnyila igazgatónak. Nem tudom, a szülõk miért nem ütötték agyon. Tõlem biztos nem tenné zsebre senki, ha ok nélkül bántaná a gyerekemet (sõt még akkor sem, ha okkal).