A Vietnami tapasztalatok azt mutatták, hogy a szárazföldi csapatok támogatására egy hangsebesség alatti, erõsen felfegyverzett és páncélzott, nagy túlélõ képességû harci gépre van szükség. Másfelõl pedig szükség volt az Európai hadszíntéren valamilyen módon ellensúlyozni a Varsói szerzõdés rendkívül nagy létszámfölényben lévõ tankjait. Ezekre az alapokra lefektetve tendert írtak ki, melyekre az Northrop A-9 és az Fairchild A-10 gépek jelentkeztek, a gyõztes pedig az A-10 lett, ám kisebb módosításokra volt szükség, és megszületett az A-10A.
1975 és 1983 között összesen 713 darabot gyártottak e típusból (érdekesség, hogy a kétüléses A-10B-bõl csak egyetlen darab készült). A gép gyakorlatilag a fõ fegyvere, a GAU-8 Avenger 7 csövû, gatling rendszerû, 30mm-es gépágyú köré épült, amelynek tûzgyorsasága 2100 vagy 4200 lövés/perc (a pilóta választhatja meg) és a törzs alsó felének jó két harmadát a gépágyú és lõszerdobja fogalja el, melyben 1174 lõszer található. Emellett maximálisan 7258 kg-nyi fegyverzet függeszthetõ a szárnyak és a törzs alatt található pilonokra, ezek lehetnek AGM-65 Maverick irányított rakéták, 70 mm-es irányitattlan rakéták, szabadesésû [gyújtó, páncéltörõ, repesz vagy kazettás] bombák, gépágyúkonténerek és AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakéták. A gép igen jó túlélõképességgel van megáldva, a pilóta egy titánium "kádban" ül, és a fõbb egységeket páncélzat védi, és a hajtómûvek érdekes elhelyezése is azt szolgálja, hogy ha az egyiket találat is éri, a második hajtómû lehetõleg ne sérüljön.
Eredetileg 8.000 repült órára tervezték a gépet, amely 2005-ben járna le, de az elsõ Öböl-háború után a politikusok és a katonai vezetõk ezt 2016-ig tolták ki (ez kb. 12.000 repült órát jelent gépenként), de már vannak tervek az üzemeltetés 2028-ig való kitolására is (ez 18.000-24.000 repült órát jelentene).
A gép fõ alkalmazási taktikája a szorosan föld feletti repülésbõl való rácsapás, majd egy kör után újabb rácsapás, ha szükséges. A gépágyúhoz rendszeresített, Staballoy nevû uránium maggal ellátott páncéltörõ lõszere a tévhittel ellentétben nem sugárzó, és nem kimerült fûtõelemek anyagából készült, hanem az uránérc U238 jelû nem radioaktív elemébõl, azonban mint minden nehézfém, ez is erõsen egészségkárosító hatású, viszont ez a lõszer a gyakorlatban még (a természetesen tévedésbõl történt baráti tûz által) az M1A1 harckocsi oldalpáncélzatát is képes átütni.
A Sivatagi Vihar kétségkívül sokat javított a gép renoméján (nem teljesen ok nélkül: az A-10A tipus egymagában 987db harckocsi kilövésével dicsekedhet), mivel addig nem volt népszerû az amerikai politikusok körében, márpedig a repülõgépekkel kapcsolatosan õk mondják ki a végszót. A Sivatagi Vihar ugyanakkor rávilágított a gép hiányosságaira is, mint például arra, hogy nincs beépített éjjellátó berendezése - igaz ezt a találékony pilóták úgy orvosolták, hogy az egyik Maverick rakétájuk infravörös kameráját használják éjjellátó berendezésként. Szintén hátrány, hogy a gép egyik pillonját "kibérli" az AN/ALQ-119 ECM konténer, mivel a gép nem rendelkezik beépített ECM rendszerrel. A 90-es években több módosításon is átestek, de ennek ellenére még mindig az Amerikai Légierõ legegyszerûbb elektronikával felszerelt gépei.
Olykor találkozni az OA-10A megnevezzésel is, amelynél az "O" az Observer vagyis megfigyelõt jelenti. Az OA-10A gépek feladata az elõretolt harctéri megfigyelés, a tüzérségi vagy légicsapások eredményességének gyors ellenõrzése, és szükség esetén a célok kijelölése, ehez pedig egy felderítõkonténerre, és megfelelõen átalakított kommunikációs rendszer kellett - az OA-10A ebben különbözik a sima A-10A-tól. Erre a vietnami háborúban egyszerû civil gyártámú propelleres gépeket használtak, de ezek könnyû célpontjai voltak akár egy egyszerû légvédelmi géppuskának is, így a 80-es évek elején felmerült, hogy ezt a feladatot is az A-10 veszi át. Mindemellett ezt a feladatot ma már pilótanélküli gépek végzik.
Fõbb adatok:
Hossz: 16,26 m
Fesztáv: 17,53 m
Magasság: 4,47 m
Max. Felszállósúly: 22.680 Kg
Max. Hasznos teher: 7.258 Kg
Max. rep. sebesség: 706 Km/h
Utazósebesség 1525 m-en: 623 Km/h
Hatósugara 2 órás bevetésnél 18 db Mk82 227Kg-os bombával és 750 gépágyúlõszerrel: 402Km
Hajtómû: 2 db TF34-GE-100 Gázturbinás Sugárhajtómû, egyenként 41,12 KN tolóerõvel
Fegyverzete: 1 db GE GAU-8/A 7 csövû Gatling-gépágyú max. 1174 lõszerrel
11 db felfüggesztési pont a törzs (3 db) és a félszárnyak (4-4 db) alatt, melyekre max. 7258 Kg-nyi fegyverzettet lehet függeszteni. Ezek lehetnek SUU-23 20mm-es gépágyúkonténerek, Mk81/Mk82/Mk83/Mk84 hagyományos vagy Paveway I/II/III lézerirányítású, szabadesésû légibombák (jellegzetes bombafelfüggesztések: 28 db Mk82 227Kg-os légibomba, vagy 6 db Mk84 894 Kg-os légibomba), CBU-87/89/97 kazettásbombák, MK 77/78 gyújtóbombák, Mk79 napalmbombák, AGM-65 Maverick rakéták (akár 12db-ot is vihet), AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakéták.
2003-ban a rendszerben álló gépek számai:
USAF aktív állomány: 72db A-10A és 72db OA-10A
ANG (légi nemzetõrség): 64db A-10A és 30db OA-10A
Tartalékba helyezve: 24db A-10A és 12db OA-10A
Az 'Iraqi Freedon' hadmûvelet (ie.: II. Öböl-háború) során Bagdad felett megsérült A-10A
Informatika és tudomány
