A dolog ott kezdõdik, hogy az ex-szovjet/orosz gépekhez metrikus szerszámok kellettek, és ezek voltak/vannak is. Egy amerikai géphez angolszász rendszerû (inches) szerszámkészlet kell. Aztán folytatódik azzal, amit Cat is említett, vagyis hogy mind a földi kiszolgáló, mind a hajózószemélyzetett át kell képezni a tipusra. A vége pedig az, hogy két tehergéptipus üzemeltetése mindenképpen drágább, mint egy (dupla képzés, alkatrészek, üzemeltetés), vagyis csak akkor érné meg egy új tipust rendszeresítweni, ha az elõzöt leváltjuk, namost az An-26 flotta eddigi négy gépét nemrég újították fel teljesen, tehát ez így teljes pénzkidobás lenne (persze már volt rá példa: a Szu-22M3-asainkat azután vontuk ki a 90-es évek közepén, miután teljes nagyjavításon estek át...).
Anno az USA ajánlott olcsón használt, tartalékba helyezett C-130-asokat, de anno ezt elutasította a magyar vezetés, a négy gépet a Román légierõ vette meg, de elég sokat rájuk kellett költeni, hogy teljesen használhatóak legyenek.
Szvsz nem lenne rossz ötlet egy nagyobb, kompetensebb légi kapacitás, ugyanis ha már úgyis a külföldi szolgálatot eröltetik a vezetõk, akkor sokkal jobban használható lenne egy nagy hatótávolságú, nagyobb teherbírású tehergép rendszeresítése. Ez lehetne a már említett C-130, a korábban hírbe hozott An-70 vagy a jövõ zeméje, az A400M. Csakhogy egy-egy ilyen gép ára 40-70 millió $....
Ha racionálisan nézem, inkább egységesíteni kellene az EU-n belüli katonai rendszert, csakhát erre reális esély egyenlõre nincs, mivel ez egységes külpolitikát is feltételezne....