A méltán híres elnyûhetetlen teherszállító a Lockheed Martin C-130 Hercules változatai közül kiemelkednek a "légi ágyúnaszádok", amelyek az utóbbi közel negyven év háborús konfliktusaiban fontos szerepet játszottak. A speciális feladatokat nagy hatékonysággal, viszonylag olcsón megoldó AC-130-asok érdekes elegyét adják az elavult és a legkorszerûbb technikának, hiszen fedélzeti elektronikájuk mindig az adott kor színvonalán áll, fegyverzetük viszont zömében õsrégi, még a második világháborúból származik.
A hagyományos csöves tûzfegyverek mind a mai napig tökéletesen megfelelõek bizonyos feladatokra, amennyiben fennállnak alkalmazásuk feltételei. Már a második világháború idején a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az önmagukban csekély hatású kis kaliberû géppuskák nagy számban koncentráltan alkalmazva elképesztõ pusztításra képesek. A Csendes-óceán térségében a japán utánpótlás szállító hajókonvojok ellen bevetették az átalakított B-25 kétmotoros bombázókat, amelyek azonban nem szabadon esõ fegyverekkel, hanem orrukban 11 db 12,7 mm-es Browning géppuskával támadták a hajókat. A páncélzat nélküli, zömében a kereskedelmi flottától származó hajók közül többet szabályosan kettévágtak a hosszú sorozatok, több teljes konvoj merült hullámsírba kizárólag a géppuskáknak köszönhetõen. Az amerikaiak sikeréhez természetesen az is hozzájárult, hogy a hajók védelme nem volt kielégítõ, a támadásokra ott kerítettek sort, ahol a japán hajófedélzeti vadászgépek megjelenésétõl nem kellett tartani.
[...]
A "légi ágyúnaszádok" leginkább eredményesen az "aszimmetrikus" hadviselés során alkalmazhatók, amire ideális példának bizonyult Afganisztán. 2001 végétõl az al-kaida és a tálib erõk ellen vetették be az új AC-130U típust, mégpedig rendkívül eredményesen. Az évtizedek során mindig csak utólagos szóbeli beszámolók alapján alkothattunk képet az AC-130-asok valódi képességeirõl. A támadásaikat túlélõ kevesek nem kerültek olyan helyzetbe, hogy beszámolhassanak az égbõl záporozó ezernyi "izzó vasdarab" hatásáról, az afganisztáni háború befejezése után azonban amerikai részrõl nyilvánosságra hoztak egy hétperces videofelvételt, amelyen a típus egyik "szokványos" akciója látható. Egy tálib katonai bázis teljes megsemmisítését követhetjük végig a felvételen, amely szinte sajnálatot kelt a tehetetlenül rohangáló, a földi pokollal szembenézõ iszlám harcosok iránt, akikrõl nem szabad elfelejteni, hogy fanatizált, gondolkodás nélküli gyilkológépek voltak. A felderített épületkomplexum körül körözö AC-130 fedélzetérõl elõször a harcjármûveket lõtték szét. Néhányba beült a vezetõje és így próbált menekülni, teljesen reménytelenül, mert a Bofors illetve a 105 mm-es tarack maximum két lövésbõl telibe találta. Jól látszott, hogy a tûzvezetés egyidejûleg két célra vonatkozik, de csak a nagy kaliberû ágyúkkal, a 25 mm-essel ezúttal nem lõttek. Ennek valószínû oka az lehetett, hogy a gép a vállról indítható légvédelmi rakéták hatómagassága felett körözött, és ebbõl a magasságból a 25 mm-es gépágyú pusztító ereje már csekély. A jármûvek módszeres szétlövése után következett az embervadászat, a kiváló minõségû infravörös felvételen jól látszott, hogy a fedezéket keresõ, szerteszét szaladó tálibokat egyenként "kivégzik" a 40 mm-es robbanó lövedékek. Mindez talán "sportszerûtlennek" tûnhet, de a hadi jog nem tiltja a technológiai fölény alkalmazását háborúban.
A Mazari Sharif melletti fogolytáborban történt lázadás leverésében is szerepet játszottak az AC-130-asok, ami ugyancsak egyoldalú küzdelem volt. 2003 tavaszán vetették be utoljára (eddig) a "légi ágyúnaszádokat", de ezekrõl az akcióikról érdekes módon csak nagyon kevés konkrét adat került nyilvánosságra. Noha mindösszesen 43 db AC-130 készült, számarányuknál jóval nagyobb mértékben befolyásolták több háború eredményét, illetve lefolyását. Ez a jövõben sem lesz másképp, ugyanis a fejlesztés továbbra is halad, a következõ lépcsõfok az "irányított energiájú" fegyverek rendszeresítése lesz a gépek fedélzetén. A szárny elõtti részen építik majd be a mikrohullámú sugárzással minden elektromos és elektronikus eszközt használhatatlanná tevõ berendezést, míg a hátul lévõ fegyverek helyére kerül a "lézerágyú", amely nagy távolságból csendben és láthatatlanul pusztíthatja majd a földi ellenséget.