Csípõböl kapott lett azt nem tagadom, de nem bõdületes marhaság :).
1. A légierõ totális alkalmazására a Vietnami háborúban láthattunk példát ("az õskorba bombázzuk vissza õket"), és sajnos nem találtam pontos adatokat a veszteségekre, de az ami légierõ súlyos veszteségeket szenvedett a Viet Kong légelhárítástól (azt hiszem 2000++ gépet lõttek le ?) - jelentõsebb eredmény nélkül. A gyalogságnak és a páncélosoknak nemigen szántak szerepet, inkább csak a védelemben. Ez a taktika kudarcot vallott.
A VH.II.-t én nem igazán tekinteném jó példának, egyrészt mivel a maihoz mérten klasszisokkal egyszerûbb gépekkel vettek részt és ebbõl kifolyólag az eljárások is szerényebbek voltak. Az egyenrangú harctérrel is lenne némi problémám, fõleg a háború második felében, mikoris a Szovjet fél egyszerûen letermelte a Németeket a keleti fronton, a nyugati fronton pedig ebbõl kifolyólag a páncélosok gyakorlatilag légi fedezet nélkül harcoltak.
Tehát az egyik oldalon többszörös túlerõ, a másikon pedig gyakorlatilag 'szabad vadászat'.
2. A leírásodban olvastam, hogy Koszovóban is elvesztettek egypár AH64-et, de mivel nem voltam ott nem tudom :). Ettõl függetlenül nem kevés 'sebezhetetlen' Ah64et lõnek darabokra egyszerû légvédelmi fegyverekkel (Irak, Afganisztán).
3. Természetesen, nem is arra gondoltam hogy majd a B52re fogok lövöldözni AK74el... Csak érzékeltettem a repülõmasinák alacsony tûrésképességét.
Erre céloztam az egyenrangú harcterekkel, ahol megtalálhatóak a korszerû csöves és rakétás légelhárító rendszerek.
4. A légimasinákból pedig akár egy repeszdarabka is ipari hulladékot csinál.
Nem egészen értetted a kommentemet. Nem azt mondtam, hogy a légierõ úgy szar ahogy van, és nyomjunk tankwart, hanem hogy a legtöbb ember a légierõt mint valami aduász Istenként kezeli, ami szent és sérthetetlen. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy elõnyre tesz szert az a fél, aki kivívja magának a korlátlan légiuralmat. DE a teljes gyõzelem eléréséhez szükség van páncélosokra is.
Az egész vitának a motiválója az, hogy a jelenben csak arra láthattunk példát, mikoris a világ egyik legfejlettebb katonai hatalma repülõkkel (és ne felejtsük el a többi fegyvernemmel együtt!) tömegmészárlást rendezett több harmadik világi, hozzá képest teljes mértékben fejletlen, korszerûtlen és hiányos arzenáljában. Nem beszélhetünk légicsatákról, mert nem voltak, a légelhárító rendszerek pedig elég kezdetlegesek, ennélfogva a megint nem csúcstechnikát képviselõ páncélosok törvényszerûen ki voltak téve a légierõ pusztításának.
Addig teljesen értelmetlen ez a vita, amíg nem látunk példát a _jelenben_ (nem 30 meg 60 évvel ezelött) egy olyan háborúra, ahol a két fél többnyire egyenrangú arzenált vonultat fel.